ZéBlog - zé's weblog

Autumn
/álomvilág - dream world/

Néha csepereg az eső, ősz van, avar mindenütt. Ilyen hangulatban született meg ez a rövidke valami:

***

They stood there still back to back in a defensive position, blood dripping from their blades in a disharmonic manner due to their heavy panting and the occassional coughs. The attackers were all dead and the soft carpet of autumn's fallen leaves started to drain the blodshed - the setting sun assisting to the mood with its reddened light, a last present before its temporal departure. It wasn't a nice view, all those cut and mutilated people of fifteen met their quick and horrible death at the hands of two harmless-looking cloaked travellers.

"I believe we should start digging, shouldn't we?" suggested the man in his mid-thirties, the first evening shadows of the forest covering half of his face.

"Why bother?" asked the girl still smiling, the fight seemed to have boosted her mood and now she was beginning to feel the positive after effects of the event. "Besides, as a first thing we should find a place to sleep, it's getting dark and I don't like this area. This forest is just too gloomy."

"As all the forests around here.." he added in a tired tone. "All right, I will start digging and you go and find a decent place. Anyway, you seem to be full of energy even after all this massacre so you are better suited to the task."

"Look who's talking," she giggled "one of your swings and four people down."

"Enough!" he beamed, an interesting mixture of embarrasment, modesty, amusement, pride and piety lurking in his voice. "We should respect the fallen, be it friend or foe!" After a pause he went on, turning around so that he could see her. "By the way, for whom do you think they worked? Definitely not for the Duke of Ninety Cities, he assured us that we may pass his lands unharmed when we had this erm.. official meeting of ours."

"They may be just your random band of thugs." she said carelessly, also turning around.

"With all these sophisticated weapons?" he pointed at one of the swords of unique craftsmanship, lying on the ground. "I wouldn't assume. Besides, what about their uniforms?" he said standing in a pool of shades. Twilight was inexorably giving way to the darkness.

"Delve and do not speculate, oh mighty warrior." she said somewhat tauntingly with a wide smile on her face. "I'm off to scout around, you can find the spade and some flint in the saddlebags of out poor horses." With that said she suddenly disappeared in the woods.

"Little witch.." he grumbled smiling and stepped towards their lifeless rides.

Zetto | 17:45

Halloween
/mindennapok - everydays/

I'm very good at charity, I know. I just can't be cheeky enough to ask money for anything.. On Saturday I helped a complete stranger to buy a new notebook then on the same day I reinstalled another machine just out of hobby. I didn't ask for anything in either of the cases. They say good will is going to cause my end. I hope they are wrong because being good and helping everyone is a real virtue. At least that's what they taught me when I was a child and I'm glad it's so.

It's a long weekend here so I really wanted to condense everything in these three days. I still have Monday whilst with time management of unexpectedly expert level I managed to cope with almost all the objectives. Monday is for myself then - that's what I have decided :)
Now, can I keep my promise I have made? Am I so important for myself? ;)

Zetto | 22:14

Straight on
/mindennapok - everydays/

I starve - because I want to. I am cold - because I want to be. I strain myself - for my own good, I say to myself. I am exhausted - because I need the challenge. I am left without energy and I still keep advancing till I break. That is all good and I have to keep it up if I want to keep dark thoughts at bay.

Diet, sports and self-constraint are beneficial things. And anyway: pain is just a bio-chemical process - ignore it!

Zetto | 11:29

Colour of tranquility

My teamleader is a nice and kind girl. Today she was nicer and kinder than ever, though and I was much more relaxed than usual - even with a minimum of five hours' sleep. Her hair was set loose (instead of being tied back) and dyed to a nice tone between black and darkred. Could have been around #560C0E in hexadecimal RGB colour code.. All my colleagues were really happy and kind today and it was an unbelieveable bliss to complete the assignments given. We spent much less time on having a tea or eating our lunch. Still, we were all enjoying every minute of the workday. I love indian summers.
 
One of my shocking observations is that my spoken English is better than at the time of my last departure for Hungary. How could this be.. Must be something mental.
 
Back in Hungary I have bought a new and smashing, customisable router and I brought it over on the plane to this foreign world. I should have planned this all much better because I forgot about the difference in power socket standards. I'm using the converter which I've been using for the mobile's charger so far but all in all I'm one converter short.
 
Why did I feel relaxed and happy today?.. Well, that remains a mystery, I guess. Maybe the unexpectedly wonderful weather has something to do with it. Perhaps making a few calls could have contributed to the effect as well.

Zetto | 22:18

Flying over the continent
/mindennapok - everydays/

Itt ülök a repülőn, zenét hallgatok, blogot írok és hamarosan animét nézek. Még nem zuhantunk le :)

Zetto | 21:00

Back to Hell
/mindennapok - everydays/

I have set my personal message on messenger to "taking a cold shower to get into zombie mode again..". I did this because that's just how I feel. I've lived for 12 days moderately (let's not forget it's Zetto we are talking about) to the fullest: met lots of friends, relatives, travelled to several places. However, there are some things I regret I haven't done (for example saying a few words at the right moment). But that's just how it is, I guess.
 
Good-bye familiar world, I'm back to the foreign, unfamiliar, grey unknown territory. Physically and mentally I'll be at a different place. Welcome back, zombie days..
 
That's how you fight against deprivation from everything you know: getting dormant. Although it's painful at first, it's working. On the long run, it's a hell, really. I know.
 
To match the mental pain, some sense of inflicting and getting damage physically could be a great kind of solution. That's why I decided to start karate again. It's going to take some time before I manage to "heat up the water" (it was about one year ago that I gave it up due to moving to a foreign country) but as long as at least semi-contact hits and kicks are included, I don't mind. Full contact would be the best however. Shame on me, Shotokan is not about open aggression and giving out your frustration..
 
I'll get along. Somehow :)

Zetto | 12:10

Queue or die
/mindennapok - everydays/

Reggel sudokut fejtettem egész úton munkába menet. (Tegnap felkaptam egy ingyenes hirdetési újságszerűséget a teszkóban, mert van benne rejtvény.) A pirosnál ácsorogtam és amikor zöldre váltott a lámpa, csak akkor vettem észre, hogy a LAN admin integet a túloldalon. Beértem és együtt indultunk tovább. Mondta, hogy ő nem szokott várni, csak átsétál/átfut, amikor lehet - nem is csodálom, amilyen bénán van itt minden ütemezve. Hajszál pontosan kilencre beértem és még a sudokut is be tudtam fejezni, mert a teamleader lány jócskán késett - előre nem látható okokból. Kivégeztem a közepes és a haladó feladványt is, lehet, hogy majd szerzek még újakat valahonnan.
 
Dolgoztunk, tanítottak, stb, aztán negyed tizenkettőkor átmentünk kávézni az étkezőbe és ott beszélgettünk hármasban, dél körül megint vissza dolgozni. Kicsit túlpörögtem magam és úgy kellett rámszólniuk negyed kettőkor, hogy ugyan menjek már kaját venni, ha kell, mert lassan ebédelni kellene. 8 perc alatt elértem a boltig, 4 percet vett igénybe a vásárlás és újabb nyolc percet a visszaút. A főnöklány tök rendes volt, mert megvárt az ebédjével és együtt ettünk. Kettő körül megint nekiültem dolgozni és rövidebb szünetekkel (pl vízszerzés kiszáradás ellen, ilyesmi) folytattam is rendesen. Aztán ötkor hazaküldtek. Kicsit csepergett az eső és rájöttem, hogy péntek van. Ja? Akkor éljen, ugye?

Zetto | 22:55

Naze ore ni..
/mindennapok - everydays/

Miért? Miért történik velem most ennyi jó. Lássuk csak.. Voltam ma dolgozni és sokminden kiderült.

• évente 26+2 szabadnap, idén pedig 12.5-öt mindenképp ki kell vennem
• nem kell törődnöm a vészadózással, a cég elsikál mindent
• ebben a hónapban megkapom a fizetést, mégpedig 25-én
• két lánnyal fogok együtt dolgozni és tök kedvesek meg rendesek
• mehetek bringával és a zuhanyt is elintézik nekem
• teljesen emberléptékű a bánásmód és a követelményrendszer
• vadonat új és erős asztali gépet kaptam
• jobban tudtam koncentrálni az eligazításokon, mint valaha
• rengeteg közös szabadidő van
• elaludtam és még így is beértem

Ennyire nem lehet jó, itt valami trükknek kell lennie. Vagy csak én voltam túl béna az eddigiek során és simán kifoghattam volna ilyen állást korábban is? Az ebédet közértben vettem, ehető volt és olcsó - ráadásul kocsival vittek odáig. Mi jöhet még? Vajon regisztráljak a mate1-ra, ahogy Mac javasolta?..

Zetto | 19:33

Beach from pebble-perspective
/mindennapok - everydays/

Az előző bejegyzés tele van hibákkal. Tudom. Aki a legtöbb feltárt és igazoltan jogos hibát beküldi egyetlen emailben, Z-lektori minősítést kap és blogjának linkje felkerülhet a többi közé :)
 
A hétvégén voltam a tengerpartnál. Lakótársamhoz megérkezett észt barátnője és velük mehettem. Ettünk frissen sült halat meg hasábburgonyát. Készítettem egy képet is. Ha nem leszek lusta, fel is töltöm majd :)
 
Az utóbbi napokban ezen kívül sehová sem mentem, ugyanis esett állandóan. Azért bringáztam, amikor lehetett: duplájára növeltem a távot, mert úgy döntöttem, nekem ez jó lesz.  Az utóbbi jópár napban rengeteget beszélgettem Ayával és ezeknek a beszélgetéseknek is köszönhető, hogy már sokkal jobban vagyok az előző hetek lehangoltságához képest.
 
Foglalkoztam hivatalos ügyekkel is, hamarosan jól befejeződnek a Nyári AnimeCon simításai. Kicsit nehéz, mert nyár van, de azért haladunk!
 
Későn keltem és rájöttem, hogy üres a hűtő. Elugrottam hát a boltba (természetesen zuhany és felöltözés után:) és jól bevásároltam. Épp tesztelem az újfajta finomságokat. (Vigyázat, a blackcurrant dzsem függőséget okoz!) Sül a marhafasírt (brutálnagy, valami burgerbe való), paradicsommal. Készítek hozzá krumpli-répa vegyesköretet is. Jó lesz ez :)
 
Holnap reggel első munkanap..

Zetto | 17:03

Double laps around the park
/mindennapok - everydays/

Before I would get a bad mark for my poor blogging activity these days (or a witch-stamp in my "personal performance report booklet" at daycare nursery), please find my latest creation following this cracking, long and complicated sentence.
..all right, it's not that complicated :)
 
So let's pick up the thread of events back in time from where I was supposed to attend a second interview the following day. It wasn't that rainy on that day so it was quite a pleasant journey of 90 minutes - not counting that I missed my bus at city centre so I was only 30-40 minutes late, of which I informed the company well in advance of course. They told me they would wait for me anyway. While I was on the bus, a Hungarian headhunter called me asking if I was interested in a job in Budapest. I told her it all depended on the outcome of my "ordeals" here. The job interview was OK, I left for home and took lots of pictures on my way back.
 
Next morning (Thursday) the agent covering me for the company at which I was on Tuesday called me. It turned out they had rejected all the other candidates and would be happy to officially offer me the job the following week. But first I needed a medical check and security clearance. I don't know when but I liaised with the medical centre and one morning I attended the check-up. I passed so inexorably I was on track towards something certainly useful financially and mentally.
 
I was down, however.. Somehow, subconsciously I might have hoped I would fail at all "trials" so that I could get back where I had had my share in success and true friendship. I was depressed for quite a while. And that depression was a bit deepened by the concurrent agency that covered me for a multinational company located downtown. They told me there was only me and another candidate in the selection process standing. They also tried to buy some time by suggesting that I should request the induction training to be put off just a bit so that I can have two offers at once to compare. At the end it turned out it would have looked too bad on me so I decided to go for the sure thing and made no fuss. I had to call the other agent to let her know that my decision is unchangeable. Ah, all that stress..
 
I have finished the two-day-long induction training, next Tuesday things will heat up a bit as that will be my first working day (that Monday is bank holiday here). The paperwork is done, depression has been annihilated - or at least that's what I'd like to believe. I shouldn't mess up because this place seems to be good and it is paying really well. We will see..

Zetto | 23:55

Summer AnimeCon 2007., Hungary
/mindennapok - everydays/

Raisu szerint nekem is írnom kellene élménybeszámolót. Mivel már kezdek magamhoz térni az állandósult túlterheltség után, nem látom akadályát.
 
Fél éven át (a conig) körülbelül így nézett ki egy-egy napom:

• conszervezés (elsődleges prioritásban)
• munka (vagy munkakeresés)
• nagyon minimális alvás

Tudtommal Zsanna és Mac napjai is hasonlóan teltek, a szórakozás szót nagyjából ki is törölhettük szótárunkból, de örömmel tettük. A durva határidős időszakok részletezésével, amikor még a szokásosnál jobban is meg kellett nyomni a dolgot, inkább nem untatok senkit.
 
Aztán jött, amikor végre félresöpörhettem minden fölös sallangot, hazautaztam Magyarországra és a con előtti utolsó 10 napban intenzív, szinte 24 órás üzemben folytattuk a szervezést.
 
Con előtti hét:
 
Szerdán este értem jött a testvérem és édesapám a reptérre, ahol Mac-kel, Ayával és Rick-kel is találkoztam. Mac-et és Ayát hazavittük és közben fontos kérdésekben egyeztettünk. Aztán hazautaztam családom nagyrészével *******ra.
 
Csütörtök hajnalig folyamatosan egyeztettünk online, hiszen reggel volt a programfüzet digitális nyersanyagának leadási határideje. Nagy segítséget kaptunk Ayától (J-Radio) és a végső lektorálásban Kaen is sokat segített. Minimális alvás, felkészülés és otthoni kötelmek után (nem utolsó sorban tárgyalás a *******i könyvesbolttal, hogy áruljanak jegyet, amiből náluk is hagytam egy köteget) kora délután útnak indultam kocsival Pestre, ahol beugrottam Mac munkahelyére, hogy immár élőben folytassuk a szervezést. A rögtönzött főhadiszálláson zajlott a végső előkészületek egyeztetése.
 
Pénteken a szponzorok elérhető felét jártam végig kocsival, hogy begyűjtsem a dolgokat. Jobb volt már akkor letudni, hogy ne minden az utolsó napokra maradjon.
 
Szombaton Mac elvitt a kocsimmal Zsannáékhoz, mert az alváselvonás miatt csak az autópályát díszítettem volna az absztraktul szétroncsolódott járművel, ha mégis én vezetek. Odaadtunk a nyíregyieknek mindent, amink csak megvolt már így előre (csuklószalagok, szponzori cuccok, stb), hogy minél közelebb legyen a helyszínhez. Ugyanakkor megismerkedtünk a legtöbb helyi szervezővel és segítővel, láthattuk őket jelmezes szórólaposztás közben és alkalmi zsarukként az ezüst színű kocsival jól el is vittük Zsannát közszeméremsértésért ( http://nyamee.omae.hu/index.php?fun=gal.oid--101 ). Elbúcsúztunk nyíregyházi barátainktól és *******nak vettük az irányt, ahol Mac felszállt egy vonatra és hazautazott.
 
Vasárnap lusta dög voltam és csak 16 óra alvás után tudtam felébredni. Kicsit sok volt a négy napnyi majdnem folyamatos ébrenlét - vagy csak öregszem :) Étkezés után conszervezés következett hajnalba nyúlóan..
 
A con hete:
 
Hétfőn folytatólagosan ment a conszervezés, amit csak a fogorvos meglátogatása szakított félbe délután. Délelőtt még volt egy sor lelkizés a családdal, hogy miért nem velük foglalkozom és a szokásos dolgok, amit egy munkaholista nem érthet meg :D
 
Kedden a menetrendszerű szervezési folyamat zajlott, plusz szóltam Lomeknek, menjünk adóvevőket venni, mert beszéltünk róla, hogy a MiNKnek is kell. Jól ki is próbáltuk őket és megállapítottuk, hogy *******on a taxisok a négyes csatornán forgalmaznak, így az ajánlott a hármas.
 
Szerdán reggel Nyíregyházára hajtottam, hogy Zsannáékkal találkozzam és élőben is megbeszéljünk pár dolgot (plusz a kedden átvett pólókat, amelyeket a MAT pultnál vásárolhattatok meg, szintén átadtam). A NyAMee a Mustárházban árulta a csuklószalagokat. Nagy meglepetésemre nagyobb volt a forgalmuk, mint amit a *******i könyvesbolt bonyolított. (Hiába, Zsanna mindig is ügyesebb marketinges volt, mint amilyen én valaha is leszek.) Közben Mac sürgetett minket, nézzünk rá a szavazólapra, amit átküldött MSN-en, mert le kell adni a nyomdának. Zártkörű stratégiai megbeszélés következett Zsannával és Culinnannel, mely után siettem vissza *******ra. Sajnos a fogorvos már bezárt és ráadásul túl sokat késtem: kellett volna otthon is a kocsi. 20h előtt 20 perccel Mac felhívott, hogy elfogyott Budapesten a jófajta adóvevő - azonnal kocsiba pattantam és 19:55-kor, a zárás előtt 5 perccel berobbantam egy áruházba, ahol felvásároltam az összes készletet.
 
Csütörtökön szólt Mac, hogy volt néhány selejtes készülék azok között, amiket ő vett, így Lomekkel megbeszéltem egy időpontot (nála voltak az elemek is) és a barátnőjével hármasban elkezdtük tesztelni az eszközöket. Sajnos egy adóvevő-pár hibás volt, így átverekedtem magam a hosszadalmas levásárlási procedúrán. Mivel ugyanolyan nem volt, egy azonos gyártmányú, de eltérő altipusú készülékpárt vettem helyette. Szerencsére egyező volt az ár, így ez sem volt gond. Meglepő módon, ezek már jól működtek. Hajnalig megint ment a szervezés, nagyon megélénkült a főszervezők közötti egyeztetések intenzitása és egyre kiterjedtebben kellett kommunikálni az árusokkal is.
 
Pénteken elmentem pár megrendelt pólóért (például azért is, amit végül nem volt időm felvenni), közben Lomekkel is találkoztam. Előkészületek után útnak indultam Nyíregyházára, eléggé féltem, hogy valamit otthonfelejtek, de nem így történt szerencsére. Az út nagyon jó volt és az idő is tiszta, Björk is hozzájárult az emelkedett hangulathoz. Eltaláltam Zsannához, együtt mentünk a fősulira, ahol a többiek már vártak. Találkoztunk a Hallgatói Centrumos közvetítővel, aki a később megismert szemüveges hölggyel ellentétben rendes és együttműködő volt (bár neki is meg volt kötve a keze), amit tudott, kiharcolt nekünk. Sokszor még a természetesnek tűnő dolgoknak is külön örülnünk kellett. Mivel a fősuli iszonyatosan rugalmatlan volt, nem engedtek be minket a termekbe, hogy a technikát belőjük és extra padokat sem tudtunk kihozni az árusoknak, csak limitált mennyiségű állt rendelkezésre. Szükség volt több paravánra, amit meg is kaptunk egy másik épületből, csk át kellett őket hozni. A fősulin találkoztam Kayley-vel, Tonyával, Kigzerekkel és Andicilinnel is. Tonyával és Zsannával elindultunk a tévébe, volt egy tíz perces élőadás. Én nem szerepelhettem, de nem is nagyon vagyok exhib, szóval nem bántam :) Kocsival visszamentünk a fősulihoz és kitaláltuk, hogy legyenek a paravánok meg a padok (a paravánok szállítása közben Raisu le is sérült, ahogy említette). Mivel én intéztem az árusokat, nekem kellett kisakkoznom a dolgokat, erős helyi támogatással. Nyolckor zárt a suli, így nekünk is mennünk kellett. Hazavittem Raisut és Kigzereket (úgy volt, hogy ott alszom, de a sok meló miatt máshogy alakult), utána meg Zsannát. Ezután próbáltam térkép nélkül eligazodni a városban - nem túl nagy sikerrel :) Innentől már eléggé összefolynak az emlékek. Azt hiszem, elmentem Tonyáékért és együtt vártuk Mac-éket, akik épp benzinkútra vadásztak valahol. Végül bementünk a McD-be, hogy együnk valamit. Épp amikor végeztünk, megérkeztek Mac-ék a tonnányi cuccal. Tonyáékkal elmentünk a Tesco-ba, mert még jópár dolgot meg kellett venni, addig Mac-ék megnézték az after helyszínét - technikailag. A Tescoban találkoztunk, ahonnan nem engedtek ki minket, mert éjfélkor zárnak a kasszák és csak később nyitnak. Kayley és Tonya hazaszállítása után Culinnanhez hajtottunk, ahol felállítottuk a szervezői főhadiszállást. Mac-kel hajnalig dolgoztunk az előkészületeken, másfél órát aludtunk.
 
Szombaton reggel hat körül útra kelt a konvoj, elmentünk Zsannáért, aztán Raisuékért. Még visszafordítottam szegényeket, mert kellett egy nyomtató is. A helyszínen héttől elkezdtük szervezni a dolgokat, padokat nyolcig nem kaptunk, mert addig nem voltak hajlandóak termeket nyitni. Amikor végül mutatták mit adnak, elég mérges lettem, mert nem olyanokról volt szó. Kreatívan megoldottuk a dolgot és kérésemre Fyra és Raisu átvariáltatták a "konfigurációt" a többiekkel a megbeszéltek alapján. Volt még egy csúnya kavarás: a bizt.szolg. nem volt hajlandó elfogadni azon boltok rendszámát, akik késve adták le. Emiatt két árus kocsijához is ki kellett hajtanom, átpakolni, a bejáratnál meg kipakolni és behordani. Az adóvevők nagyon hasznosak voltak és jó dolog volt rájuk beruházni, bárki bármit is mond. Ekkora nagy területen pláne jól jött, a 3km-es hatótáv nagyon jó dolog és a telefonszámlát is ügyesen kíméli a WT használata (ráadásul egyszerre többen is halljuk egymást, ami nem előnytelen). Egész nap mászkáltam, mint pók a falon, mindig akadt valami, de leginkább az árusokkal való kapcsolattartás miatt. Próbáltam úgy ütemezni a tevékenységeimet, hogy optimáltak legyenek, közben persze WT-n mindent meg tudtam vitatni a többiekkel. A nyitás javarészt amiatt csúszott, mert a "nehézségi szintet" eggyel feljebb pakolta a fősuli (a szemüveges hölgy és a bizt.szolg.). Mac szépen megtartotta a felvezető időhúzást, majd Fyra a megnyitót és kezdődött is a banzáj. Még előtte alkalmam volt látni a kezdeti rohamot, lenyűgöző élmény volt :) Főleg abba belegondolni, hogy én adtam a jelet a szekusoknak (akik tök normálisak és tisztelettudóak voltak btw). A kezdés után pár órával véget ért a vérizzadás és egy kicsit utol tudtuk magunkat érni. A nehéz szakasz a rendezvény vége felé köszöntött be újra, amikor újra előkerült a rendszám probléma és mehettem megint "kanalazni". Közben kellettem volna máshol is, de sajnos nem tudtam kettészakadni, pedig jó lett volna. A szemüveges hölgy a vége felé kitalálta, hogy hatkor mi már ne legyünk ott. Viszont én meg Zsanna közöltük vele, hogy nyolcórás rendezvényünk hatkor ér véget és utána fogunk leszerelni. Kb ötször elmondtam neki és még az orra alá dörgöltem, hogy hátráltatták a munkánkat azzal, hogy nem engedtek be a megfelelő helyekre pénteken és szombaton. A con sikerrel zárult és elkezdtünk leszerelni, majd a konvoj hazavitte Raisut és Kigzereket (vagy lehet, hogy nem, egyszerűen nem emlékszem), miközben Zsanna átvezette a népet az afterre. Még oda is beugrottunk egy konverterrel. Tízig volt időnk (akkor következett DJ Mac), így kialvatlanul ugyan, de rendeztük sorainkat - szegény Culinann lakását letámadva. Kilenc körül elkezdtünk éttermet, pizzériát vagy ilyesmit keresni (Mac és a J-Radiósok sem nagyon ettek egész nap a nagy hajtásban, ahogy én sem igazán), de nem volt semmi nyitva, így maradt a McD, ami ráadásul épp az after helyszíne mellett volt.. Volt egy kis afterkedés (nagyon köszönjük Zsannának, Fyrának és Raisunek a kedves meglepetést!), aztán párszor eltévedve hazavittem Tonyát, Kayley-t és még két lányt a koliba. Az egyik lány Zorrónak hívott, mert a speciális pólóm volt rajtam, annak a hátán meg egy egyszerű Z betű van :)
 
Vasárnap volt, amikor Visszamentem az afterre, majd onnan Mac-kel és Ayával megnéztünk egy kilátót, félelmetes képeket készítettünk kék megvilágítással. Ezután megint visszatértünk és zárórakor leszereltük a cuccot, majd elmentünk a Tesco-ba energiaitalért meg ilyesmiért. Culinnanéket nem akartuk felébreszteni, így kb hajnali öt körül bezárkóztunk az egyik kocsiba és aludtunk. A nap felkelte után meg lehetett sülni, ezért én átültem az enyémbe és ott vártam. Hét-nyolc körül csak benéztünk Culinnanhez és aludtunk még pár órát. Aztán elmentünk Zsannáért, onnan pedig a fősulira, ahol vadasparkos gyülekező volt. Végül kicsit elhúzódott minden és plázában ebédelés lett belőle (a részünkről legalább is, mert úgy olvastam, mégis megtarttatott). De előtte Zsannánál tartottunk egy búcsúzkodást, amit meg is örökítettünk - néha azt filmezve, hogy egymást filmezzük :) A plazában vettem egy várostérképet, bár már lassan kívülről fújtunk minden utcát a sok belső szállítás nyomán. Pár embert (pl Tonyáékat) elvittem fagyizni, mert azt akarták, Mac-ék pedig elmentek takarítani Culinnanhez. Ezután Fyránál találkoztunk, ahol elbúcsúztunk tőle is. Raisut még hazavittük, aztán Kigzerek, Andicilin, Tonya, Kayley az én kisautómban, a többiek pedig a furgonnal eljutottunk *******ra. Verseny volt az idővel, de végül épp jókor érkeztünk és feltettük Tonyáékat az IC-re. A J-Radiósoknak még megmutattam a 16 éves kutyámat, aki sajnos megmorogta a lányokat, így elugrottunk a Tesco-ba. Amikor mindenki megvett mindent, elköszöntünk egymástól. Aznap még kicsit készülgettem a hétfői repülőútra meg visszajelzéseket olvastam.
 
A con utáni hét:
 
Hétfőn az elromlott magyar telefonom helyett kellett valami nagyon olcsót intézni hűségszerződésért cserébe. Ezzel el is ment a kora délután - felkelni persze nem bírtam időben, ami nem is csoda. Kapkodva indultunk szüleimmel a reptérre, és éppen hogy elértem a gépet. Egy apró kitérő miatt szegény Mac-nek, Ayának és Ricknek várniok kellett. Ezért mégegyszer bocsánat! Elbúcsúztam tőlük és a szüleimtől is (mindenkinek köszönet a meglepetésekért!). A boardingra várakoztam, amikor bemondták a nevem, hogy fáradjak az infóhoz. Odajött egy szekus és bevittek egy terembe, hogy ki tudnám-e nyitni a bőröndöm, aminek már rég a gépen kellett volna lennie. Manikűrkészletet és spirálfüzetet kerestek, mert azt látták a felvételen. De nekem nem volt ilyenem, így elengedtek és én vittem a géphez a bőröndöt. Szerencsére berakták a raktérbe és nem felejtették az ajtónál, ahol hagynom kellett. Nem zuhantunk le és a lakótársam is kijött értem kocsival, szóval tök rendes volt mindenki.
Kedden hajnali háromra rendeztem mindent, amit rendeznem kellett (pl kinyomtattam a keddi állásinterjúk fontos infóit), majd aludni tértem, reggel pedig elaludtam. Kértem egy fuvart és kaptam is, így nem késtem el az első interjúról. Kicsit(?) kómás voltam, de a végén szóltam külön, hogy vegyék figyelembe a körülményeket. A másik interjú jóval később volt, de hiába vártam a buszt, nem jött vagy negyven percig (70 perces menetidő lett volna), így felhívtam a céget és áttettük holnapra. Így is már néha kiütött a kialvatlanság, ezért nem is bántam a dolgot. Pár órája írom ezt a monológot, kb mióta hazaérkeztem és végre a végére értem :)
 
A conra visszatérve:
 
Nagyon ügyes volt mindenki:

• a NyAMee-sok (főszervezők(Zanna, Fyra, Raisu, Culinnan), szervezők, versenyszervezők, segítők)
• a MAT-osok (főszervezők, szervezők, versenyszervezők, segítők)
• a többi szervezetből delegált szervezők és segítők
• Rick és Lomek, akik a cosplay dumaládák voltak (Rick ráadásul technikát és ajándékokat is adott, Lomek pedig az előkészítésben is segített a con hetében)
• Case (Sound Of Japan afterparty)
• a J-Radio
• a törvényileg kötelezően előírt gyalogőrség (gyalogos elsősegélyes ember), akit Culinnan intézett
• és legfőképp a látogatók, cosplayerek, árusok  

Köszönet mindenért, élveztem, hogy veletek/értetek dolgozhattam!

Zetto | 22:08

Way to go
/mindennapok - everydays/

Hektikus életem nem tudom tömören összefoglalni, mert nincs időm. Lássunk tehát itt egy - személyes részeitől megfosztott - levelet, amit egy kedves pécsi lánynak írtam.

---

Eddig 7 állásinterjúm volt. Egy helyről jeleztek vissza negatívan és egy másik hely felajánlotta az állást, mert fényévekkel jobb voltam, mint a többiek. Mondtam nekik, hogy jövő hétig várok, viszont ők nem tudnak várni, hát így jártak :)

Jövő héten két második körös és egy első körös interjúm lesz a szerdai utazás előtt (hétfő, kedd). Szóval jól felpörgött minden, ami nem is csoda, hiszen száz-kétszáz helyre jelentkeztem :)

Jót tett az önbizalmamnak, hogy kiderült, a legtöbb helyen bírták a fejem. Még ****ban is.

Szerdán volt a nyomdában az interjú, csütörtökön pedig egy informatikai cégnél ****** déli részén, a tengernél. Csütörtökön még bementem egy ügynöknővel beszélgetni, aki épp arrafelé dolgozik. Tök kedves volt és mondta, hogy ha ennyire hamar hazamegyek, gyorsan beszél a multival, akiknek tetszett az önéletrajzom, hátha előre lehet hozni. Aztán elmentem az állomásra és felvettem az előző nap megrendelt vonatjegyemet az automatánál (király volt, mert csak a bankkártyámat kellett betenni azonosításként és adta is, semmi sorszám vagy azonosító begépelése nem kellett). Majdnem hazaértem (Európa legnagyobb városi parkján át gyalogolva közelítettem az albi felé), amikor felhívott az ügynöknő, hogy ne menjek tovább, azonnal be kéne mennem a belvárosba interjúzni. Gyorsan hazaértem, átöltöztem, kicsit conszerveztem, kinyomtattam a lány tájékoztató levelét, ellátogattam a cég honlapjára, kinyomtattam az ismertetőjüket, a térképüket, szal mindent. Ezeket a buszon tanulmányoztam. Aztán lement az interjú, rendesen megizzasztottak. Én voltam az első jelölt és állítólag tetszettem nekik. Azóta volt még egy ember, de eddig én vagyok a legjobb, azt mondta az ügynök.

Éjszaka a con szponzorainak az adatait szerveztem (körleveleket fogalmaztam és küldtem ki), közben ment az online megbeszélés a többiekkel, plusz a ****i interjúra is készülni kellett kicsit - szóval a szokásos kutatás és nyomtatás.

Aludtam vagy 5-6 órát, aztán zuhany, öltözés, rohanás. Az állomás felé sétáltam (kb negyven perc gyalog), amikor hívtak telefonon. A nyomda felajánlotta az állást, mert szerintük fényévekkel jobb voltam, mint a többi jelölt. Mivel meg akartam várni a többi céget a visszajelzéssel, mondtam nekik, hogy nem tudok azonnal válaszolni. Délig adtak határidőt. Felhívtam az ügynökömet és szerinte is túl erőszakosak voltak és a többi hely sokkal jobb, ahol az esélyeim is jónak néznek ki. Szóval felhívtam az embert és megmondtam, hogy nem tudok választ adni, majd csak jövő héten. Erre elkezdett faggatni, hogy más cégek miben jobbak. Én viszont nem szeretek megbántani senkit és igazából nem is tudtam magamban egész pontosan megfogalmazni, miért lenne jobb a belvárosban, világos környezetben dolgozni egy stabil multicégnél másfélszeres fizetésért, mint egy külvárosi ipartelep végén lévő betondobozban, ahol azt kérdezik a kérdőíven, van-e bőrbetegségem (gondolom ha nincs, majd lesz a nyomdai cuccok miatt:). Szóval a diplomatikusságomat nem szerette és tovább nyaggatott. Amikor már a huszadik perc környékén ingerültebben közöltem vele, hogy "I DON'T KNOW!", közölte, hogy határozatlan emberek nem kellenek a cégnek. Mondam, hogy jó és elköszöntünk :D

Ekkor már a vonaton ültem, szóval biztos vicces látvány lehettem úgy világos ingben, nyakkendőben, ugyanazt mondogatva egy hosszúra nyúlt telefonbeszélgetés során :) Ja igen, a vonaton nincs szemetes, hanem végigrohan egy alkalmazott egy zsákkal és mindenki abba dobja bele a hulladékait :)

Két óra ötven perc utazás után megérkeztem ****ba. Elindultam térképvadászatra. Követtem a "belváros" feliratú nyilakat. Nagy nehezen találtam egy térképet. Errafelé csak könyvesboltban lehet kapni ilyesmit és jól el is van rejtve. Mindegy, megnéztem, kb hol vagyok, majd visszatettem a polcra, mert nem voltam hajlandó 7 eurót kifizetni egy egyszerű várostérképért, amin a falu nincs is rajta, ahová mennem kellett :)

Kiderült, hogy rosszfelé indultam el, szóval visszagyalogoltam az állomás felé és mentem tovább. A Google Maps-ből nyomtatott térképlapom volt, azon próbáltam eligazodni. Kiderült, hogy nagyon hosszú az út gyalog, és mire észrevettem volna, már egy autópálya szélén sétáltam, ami tilos és veszélyes is :) De azért nem adtam fel. Amikor kiderült, kb hol vagyok és hogy nem fogok odaérni, felhívtam a céget. Nagyon rendesek voltak és kijöttek értem kocsival. Az interjú tök jó volt, visszafelé busszal mentem az állomásra, ahol még kb másfél órát kellett elütnöm :)

A visszaút is jó volt, csak amikor a céggel egyeztettem és úton voltak értem kocsival, lemerült a mobilom akksija, így visszafelé nem tudtam zenét hallgatni. Hazasétáltam a Heuston állomásról és töltőre tettem a telefont. Három hangüzenetet kaptam. Az egyiket a ****i cégnél dolgozó hölgytől, aki eljött értem az autopályára, a másikat egy ügynöklánytól egy új állással kapcsolatban, a harmadikat pedig az említett ügynöklánytól (aki egyébként új-zélandi). Akkor mondta, hogy tetszettem a multinak és eddig én vagyok az első jelölt, ezen kívül hogy hétfőn egykor telefonos interjú egy főnökkel. Aztán conszervezés, levélválaszolás, majd hajnali három körül alvás.

---

Ma folytattam a conszervezést, és válaszolgatást, de dél-egy körül beugrottam a belvárosba, mert a hét elején nem lesz időm mindenre, amit szeretnék, az interjúk miatt méghozzá. Plusz csak apránként tudom felvenni a pénzt, mert 700-as napi limitem van. A nagynéném visszakéri, amit kölcsönadott és a lakbért is fizetnem kell (meg otthon is lesznek költségek), úgyhogy három részletben tudom felvenni majd.

Kimaradhatott pár busz, mert a 39-es buszra nagyon sokat kellett várni és tele is volt majdnem. A jegyemet nem kezelte rendesen a jegykezelő gép, de a néger buszvezető srác rendes volt és nem írta rá tollal a dátumot. Így is elég baja volt, mert az utasok nem akartak hátra menni és alig lehetett fel-leszállni a szük folyosó miatt. A felső szint is tele volt.

A belvárosban beugrottam a könyvesboltba nézelődni, aztán vettem egy-két omiyagét az egyik sétálóutcán. Remélem, tetszeni fog az embereknek :)

Ezután célba vettem a Magyar Boltot, de előtte enni akartam egy eper shake-et. A strawberry shake érdekes módon cheesecake-ként értelmeződött az McD-s személyzetnél, de nem vacakoltam, kipróbáltam akkor inkább azt. A Magyar Bolt szerencsére nyitva volt. Vettem túró rudit, túrókrémet, kovászos uborkát, traubit, meg ilyeneket.

Szegény boltos lány nem tudhatta, hogy magyar vagyok, úgy kellett kérnem, hadd beszéljünk inkább magyarul az egyszerűség és a kényelem kedvéért :) Tök jól elbeszélgettünk, hagytam is ott kártyát, amivel a saját bizniszemet próbálom reklámozni. Szépen kitette a hirdetőtáblára. Majd viszek neki Nyári AnimeCon szórólapot is. Épp az előbb nyomtattam vagy négyet.

Lakótársam épp Magyarországon van és nem tudott pénzt felvenni. A múltkor túristavízumot akart igényelni és találtunk egy oldalt. Arra gyanakszik, az egy hamis oldal lehetett és lenyúlták a pénzét. Én annak idején mondtam is neki, hogy tök fura, hogy elkérnek pénzt egy pdf útmutatóért, de akkor azt mondta, higgyem el, az az igénylési folyamat része. Tök rosszul érzem most magam, mert 5-6e euróról van szó. Szívesen vállalnám a felelősséget és kifizetném, de én is elég rosszul állok most anyagilag. Minden esetre hétfőn, amikor már itt lesz, bemegy intézkedni a bankhoz. Még az sem biztos, hogy ez a weboldal volt.

Zetto | 22:36

Unexpected
/mindennapok - everydays/

Tegnap gondoltam, milyen vicces lenne, ha hirdetném kicsit, hogy informatikai szolgáltatást tudnék vállalni - "állítólag több ezer magyar él idekint, próbáljuk meg" alapon. Feltettem a hirdetést az iwiwre és egy másik, idekinti közösségi szájtra. Nem telt el öt perc, hívtak is telefonon. Furcsa volt, hogy magyarul beszéltek, de azért jó dolog is volt. Mondták a címet, kimentem. A problémát félig tudtam csak megoldani, a héten lesz egy reinstall, mert már késő volt. Éjfélkor indultam haza. Mivel ilyenkor nem jár semmi, taxiért meg nem fizetek, másfél órát gyalogoltam, ami egyébként jólesett.

Jó volt magyarokkal találkozni, hoztak kaját is egy orosz büféből, ahol nem ropogósra sütik a sültkrumplit, hanem finom omlósra.

Zetto | 18:53

History lesson
/mindennapok - everydays/

An old man comes towards me on the street, mumbling something I can't really make out. He extends a hand, I take it and shake it and say hi. (he holds it firmly and doesn't really seem to have the intention of letting it go)
O: American?
M: No, Hungarian.
O: Sorry?
M: Hun-ga-ri-an
O: Oh, Budapest
M: Yes. - I nod, intentionally skipping the part where I have to explain where exactly my home city in Hungary is..
O: fktrsns
M: Pardon?
O: Fook the Russians
M: ... - I smile and nod slightly. It's a nice thing they know about our ordeals, I do not have the heart to let him down by telling him we are more or less free of external oppression now. We shake hands again, I say "It was nice to meet you.". He says "Thank you!" and we part.

Zetto | 11:12

On the road again
/mindennapok - everydays/

Vettem egy bringát. Igen, már megint. Tudom-tudom, miért nem hoztam magammal az eddigieket Magyarországról, ha már egyszer ott jártam a SakuraCon kedvéért.. Eléggé macerás lett volna városok között szállítgatni a nagy rohanás közepette úgy, hogy még ráadásul a repülőre is be kell csekkoltatni poggyászként, aztán meg a sok csomaggal együtt hazaszállítani.
 
Általában délutános vagyok, de a rendszergazda szabin volt ma, így be kellett mennem reggel, ami bizonyos szempontból rossz, mert ez a fajta műszakugrás mindig kellemetlen, nyűgös (éjszaka 11 körül hazaérni és másnap reggel frissen(?), kipihenten(?) kipattanni(?) az ágyból, zuhanyozni, összekaparni valami bent elkészítendő kaja-alapanyagot, aztán irány a munkahely). Viszont a kedd és szerda közötti viszonylatban kimondottan hasznos volt, hiszen így több szabadidőm maradt egyben. El is húztam meló után este bringázni a hatalmas parkba, közben szólt a Love Psychedelico Összes a mobilomról - mondjuk elég hülyén nézhetett ki a füles a sisakkal. A teleszkópos villát még szoknom kell, ennyire kényelmesen még nem kerekeztem; kiemelésnél viszont elég kellemetlen, de majd hozzászokom.
Az idő és a változó táj gyönyörű volt, jó sok képet készítettem a másfél órás kiránduláson - olyannyira le vagyok már maradva a képek feltöltésével, hogy gyorsan fejlesztek egy tömeges feltöltést lehetővé tévő felületet magamnak :)
 
Ja, és végre kaptam a banktól debitkártyát meg a számlámra egy kisebb hitelkeretet. Nagyon megnézik, kinek adnak meg ilyen "privilégiumokat" - hitelkártyám pl. csak akkor lehet majd, ha letelik a fél év próbaidőm a munkahelyemen és véglegesítenek. Debitkártyában meg nem nagyon adnak normálisabbat, amit esetleg használni is lehetne netes vásárlásoknál, pl MasterCard, Visa, ilyesmi. Szóval ígyjárás esete forog fenn, de már csak pár hónapot kell aludni és ez is megoldódik :)
 
Mi a tanulság? Nem tudom, van-e vagy kell-e ide ilyesmi. Minden esetre mindig minden jól alakul, csak hinnünk kell benne és meg kell találnunk a pozitívumot minden helyzetben.

Zetto | 23:37

Re
/mindennapok - everydays/

Most már lassan kellene írnom, ugye? Elég rossz az, amikor az ember mindenre gondol, csak a blogírásra nem. Épp sétálok egy órája egy bevásárlóközpont felé, mert kaptam otthonról hagymamagokat és nincs cserepem. Amúgy az élet és a munka nehéz, ám úgy hallottam, ez így helyes. Mindenki örvendezzen, mert nemsokára SakuraCon :)

Zetto | 22:22

Cast out to Paradise*
/mindennapok - everydays/

Szombaton összecsomagolás, netes kommunikáció, party, ajándékozás (születésnapi plusz búcsúajándok); vasárnap költözés (mégpedig reggel, előtte pedig négy óra alvás), szarvasles, kicsomagolás, programozás, zsírolcsó cuccok árverésének megtekintése, finom gyros a belvárosban, netkávézó, séta a parkban, programozás, tévé, blogírás.

Rendben, akkor essünk neki a vasárnap lebontásának.. L elvitte kora reggel Andit dolgozni egy tengerparti hotelba, és nekem is segített a transzportációban. Aztán beköltöztem, kicsomagoltam, de mielőtt megérkeztünk, saját szememmel láthattam az őzeket és szarvasokat a pápai keresztnél. Aztán, amikor a programozásra terelődött a szó, mondta L, hogy kellene neki egy portál, ezért leporoltam egy régit és kiderült, hogy pont ilyesmire van szüksége. Majd intézem a hosztoltatást és ilyeneket. Minden esetre nekiestem felújítani a kódot. Beszélt vietnám haverjával, hogy menni kéne a kiárusításra, ahol szemétolcsón árulnak zsír új cuccokat legálisan.

Ekkor még úgy tudtuk, hogy ez egy sima "svédasztalos" boltszerűség. Kivártuk a sort, ami fél órával a nyitás után meglódult. Akkor kezdett gyanus lenni a dolog, amikor pénzcsörgés ütötte meg fülünket. Bizony pénzt kértek a belépésért, méghozzá kettő eurót. Hát igen, ez egy árverés.. Micsoda átverés, gondoltam (a szórólapon nem volt szó erről, csak arról, hogy majd a vásár után lesz ilyesmi). Leültünk, ha már ennyit fizettünk. Kiderült, hogy egész szórakoztató a műsor. Volt egy házigazda, aki vérprofin vezette az egészet és volt vagy tíz segítője, akik a licitálókat jegyezték ordibálva, olyan volt, mint a tőzsde a régebbi filmekben :) Az egész mellesleg egy hotelban tartották, kellemes környezetben. A műsorvezetőnek brit kiejtése volt, így ez rendesen megdobta még a színvonalat. Az egész folyamatról az jut eszembe, amit még a középkori szavazatszámlálásról, bírósági tárgyalásokról és hasonló, magas szervezettséget kívánó eseményekről olvashattam könyvekben még korábban - fapados, de hatékony. Itt az esetleges tévedésekre, bizonytalanságokra, határesetekre még kompenzáció is volt.. bár volt olyan, hogy egy hölgynek a "két szép szeméért" ítélték oda a cuccot, még vicceltek is vele :) Felpakolták a kikiáltott cuccot az asztalra és még külön meg is világították asztali lámpával, a praktikumra, figyelemfelkeltésre, agycsavarásra nagyon jó és valószínűleg bejáratott módszereik voltak. A "főnök" elmondta, hogy a boltban mennyiért lenne a cucc, de mivel ezek bontott vagy sérült csomagolású (ám mindemellett fullgaranciás és teljesen működőképes) termékek, csak ennyi vagy annyi a kikiáltási ár. Úgy ment a licit, hogy az emberek feltették a kezüket és maga az alapár volt a lépcső, így az ezzel növekedő árat kiabálták közösen a segítők, ahogy látták emelkedni a kezeket. (egy kislány mindig megviccelte őket, de utána a szülei már jobban figyeltek rá és a lebonyolítók is ignorálták kézfelnyújtását) Aztán egy idő után lecsapott a kalapács, majd nagylelkűen csökkentett az áron a fejes. Volt olyan, hogy volt még több raktáron, ekkor azt mondta, hogy fix árért tegye fel a kezét, akit érdekel a dolog és az első X ember vihette is. Aki kártyával akart fizetni, annak adtak egy lapot a nevével és minden egyes sikeres vásárlásánál felírták a cucc nevét és az összeget, aztán akármikor mehetett fizetni a pénztárhoz; a készpénzt ugyancsak a segítők begyűjtötték, még adtak is vissza a pénztárból és ki is vitték a termékeket. Érdemes volt benézni és teljesen megváltozott a véleményem erről a rendezvényről, külön élmény volt. Hárman átlagban fejenként egy-egy camcordert vettünk, ami szép statisztika, ám én egyet sem :) (no money)

Vinh-t, a vietnámit várta az asszony, ezért neki haza kellett mennie, így csak ketten ültünk be gyrosozni, aztán meg netezni. L-nek mennie kellett, így egy hosszabb parki séta és vicces képek készítése után nekiestem a programozás folytatásának. Jól rendbeszedtem a kódot, így már tudom majd prezentálni is. Ezután tévéztem kicsit, régen láttam már filmvígjátékot, de eleve tévét is :) Most meg már egy hülye film megy, de ez is vicces a maga módján.

* Amire pedig a cím utal: ennél világosabb, zöldövezetibb, kellemesebb helyen még sohasem laktam!

Holnap megrendelem a nethozzáférést..

Zetto | 23:59

B-day, b-day :)
/mindennapok - everydays/

Ma hét születésnapot ünnepeltünk a munkahelyen (a munkaidő végén); az egyik lengyel kollegina elhozta kilenc hónapos babáját is - szóval nagy volt a vidámkodás. A finom szendvicsek, brazil finomságok és szülinapi torták végigkóstolása után visszaosontam az irodámba ês a héten kiötölt tizenegy lépéses varázslattal végre sikerült tömöríthetővé tenni az adatbázist és tömöríteni is - összeomlás nélkül. Azért tudtam megtenni, mert mindenki a konyhában volt vagy hazament, így senki sem fogta az őskövületet. Azaz mégis, de megtaláltam és kivágtam a terminálszerverről. Pedig szóltam mindenkinek.. A sikeres kompaktálás után visszamentem a party-ra az örömhírrel. A lányok örültek, hogy hétfőtől gyorsabb lesz az "örökölt" nyilvántartórendszer, de amikor megosztottam velük az okát, a megoldás mikéntjét és hogy hogyan jöttem rá, csak udvariasan hümmögtek. Miután vége lett az eszemiszomnak, mentem telefonálni, hogy megbeszéljem az új lakótárssal a részleteket (egy hétig nem lesz nethozzáférésem, hüpp - lerántok minden rendszert lokálhosztra, így azért tudok majd dolgozni, csakhát az online tutorialok, ugyebár..:). Neki is szülinapja lesz és bort meg CD-t fog kapni, de erről pszt, OK? :)

Zetto | 22:55

Hectic days
/mindennapok - everydays/

Megint a buszon ülök és blogot írok. Ha valaki tíz éve azt mondja, a jövőben ezt fogom tenni, megkérdeztem volna, milyen tudományos-fantasztikus művet olvasott akkortájt épp.. (vagy csak én vagyok mindig lemaradva egy kicsit) Igazán fontos vagy sürgős dolog nincs most, talán csak annyi, hogy a hétvégén költözöm egy óriási park mellett lévő albiba. Plusz egy óra pihenés lehetősége, nem hangzik rosszul :)

Amikor kérdezték pár hete, mennyiből jövök ki egy napra és azt mondtam, 13 euróból, csak hüledeztek - szerintük 5 alatt is lehet. Mondjuk a lányok általában madárétkűek, tehát nem lehet kiindulási alap, amit kritikusaim mondtak, viszont azért azóta próbálom tartani és akciós leveseken élek, ami feltételezhetően egészségtelen. Azért néha eszem rendesen is, ígérem.

Ismét a buszon. Vár otthon kedvenc számítógépem és a programozási utómunkálatok meg a dizájnigazítás. Ez utóbbi tevékenységhez egeret megint nem sikerült venni, mert ismét/még mindig bolondokháza van a munkahelyen és éjszaka már nincs nyitva semmi értelmes bolt. Időugrás visszafelé: hajnali három körül tértem aludni, aztán tíz előtt hívott egy kolléganő mobilon, hogy nem tud nyomtatni a programból, aminek én vagyok a továbbfejlesztője. Közöltem vele, hogy nightshift vagyok és aludtam tovább. De csak pár percig, mert már lassan ideje volt felkelni. Aztán a szokásos napindító tevékenységek után gyorsan kitakarítottam a fél házat. Talán a kialvatlanság miatt vagy talán a takarítás előtt indított mosás zavart meg, ki tudja, elnéztem az időt egy órával és akkor indultam el, amikorra meg kellett volna érkeznem :)

Felemelő és ritka érzés volt késni és nem is rúgtak ki. A főnöknő egyébként sem volt bent ma, meg amúgy is rendes lány.

Zetto | 23:59

Ii tenki da na*
/mindennapok - everydays/

Szombaton gyönyörű idő volt és egyébként is be kellett mennem a fővárosba, ugyanis egy brazil lány az ugyancsak brazil kolléganőmön keresztül megkért, hadd beszéljen velem. Ezen okokból kifolyólag bebuszoztam. A lány nyolc hónapja él itt, de egész szépen meg tudja érttetni magát - azért persze lejjebb kellett vennem a szintet, hogy ő is megértsen engem (pedig csak két hónapja vagyok itt:).

Kiderült, hogy a nagyapja magyar volt, a dédnagyapja pedig német - neki is német vezetékneve van, szóval apai ág lehet. Mondta, hogy fel szeretné kutatni a magyar rokonait, ha maradtak még - majd fordítok neki családi leveleket és szétnézünk a telefonkönyvben meg az iwiwen. Sietnie kellett egy szülinapra, ám előtte segítettem neki az ajàndékvásárlásban. Elköszöntünk, kerékpárra pattant és hipp-hopp egyedül maradtam a zsúfolt belvárosban.

Egy többszintes könyváruház felé vettem az irányt és mielőtt felocsúdhattam volna, furamód az alagsori szinten találtam magam a programnyelv-könyvek részlegénél :) Felcsillant a szemem, amikor megpillantottam egy regexp könyvet. Ha ismertem volna a reguláris kifejezések használatának rejtelmeit, nem szenvedtem volna át négy hajnali órát megoldásvadászattal a [MiNK.hu] portál belső keresőjéhez. Ugyan még otthon beszereztem egy könyvet tavaly (k3y javaslatára), azonban túlsúly miatt végül nem került a bőröndbe. Mármint a könyv :)

Bemondták, hogy öt perc, aztán annyi, szóval rohantam a földszintre, mert többeknek is ígértem mangát (igen, az a képregény), kíváncsi voltam a kínálatra. Érdekes módon itt is japán lányokba botlottam :) Ügyesen lepleztem, hogy pár szavukat értem, nézelődtem kicsit, aztán egy alkalmazott leurazott, hogy plz kasszához. Csak azért sem vettem semmit, úgy sétáltam ki. Ennekutána olyat tettem, amit igen ritkán: finom étekkel ajándékoztam meg szervezetem.

A hét megkoronázásaként pedig hazamentem és kellemesen elprogramozgattam hétfőig.

* Szépidő'kva'mmi?

Zetto | 1:14